Cambridge Audio DVD99

Ugrás a Cambridge Audio terméklistához

Cambridge Audio DVD99

Azt hihetnénk, hogy a gyártók és fejlesztők már kipréseltek minden olyan kisebb-nagyobb extrát a DVD lejátszókból, amit csak lehetséges. Pedig még mindig fújnak új szelek, amik újabb lejátszó megjelentetésére sarkallják a gyártókat. Így van ez a Cambridge Audio csapatánál is.

A DVD89 ugyan sok újítást vonultatott fel a 79-hez képest, - s ezzel a DVD lejátszó téma letudható lett volna de a cég egy év elteltével ismét úgy döntött, hogy megint időszerű újabb lejátszót kiadni, nem csupán megszokásból vagy divatból. Az ok egyszerű volt, hiszen már több versenytárs megjelentetett saját lejátszót azonos chippel és hasonló tudással. (Persze a körítés márkától függően mindig kicsit változik, ezért mindenki egyedi profillal mutatja meg magát a piacon.)

A belépő kategóriás lejátszók piacán nagy ígéretet jelentő MediaTek MT1389 revision S chip 2007 második felében jelent meg először a DVD lejátszókban (Pioneer DV-400V, DV-600AV, Oppo DV-980HD). A hardveresen támogatott újítások sora egészen izgalmas, hiszen ha a gyártó is komolyan vette a szoftveres fejlesztéseket, akkor a 720p és az 1080i mellé már 1080p upconvert is lehetséges, a 89-esben még külön upscalerként szereplő, a 99-ben viszont már integráltan megjelenő MediaTek MT1392E-nek köszönhetően. A Windows Media Video 7 és 9, valamint az MP4 (Nero Digital) lejátszását is a gyártó ízlése szerint támogatják ezek a lejátszók. Az előbbieket a Cambridge nem tartotta fontosnak, így kimaradtak. (Valószínű az is közrejátszhatott, hogy jelenleg a WMV-video eléggé megterheli a chipet és most még nagy hő leadással jár. Mindenesetre a CA előrelátóan WMV-támogatás nélkül is hűtőbordát szerelt a chipre.) A jpeg képmegjelenítés is némileg fejlődött minőségét tekintve. A 720×576-ra lebutított képeket az upscaler felkonvertálja HDMI-n az előre beállított 720p, 1080i vagy 1080p felbontásra, így a jpeg kép részleteiben némi többletet kapunk. (Nem valódi HD-jpeg-ről van szó, de azért 2× nagyításig némi pluszt ad a részletekben. Ennél nagyobb képen inkább már csak több fűrészfogat látunk az éleknél, de még így is jobb eredeti méretben, mint a normál jépeg-kép.)

Ma már nem jelent nagy csodát az sem, ha egy ilyen árú lejátszó HDMI 1.2a kimenettel büszkélkedik. Így sem a DVD-Audio, sem az SACD (1 bites DSD) digitális megszólaltatása nem jelent gondot. A chip ugyan hivatalosan 6 USB csatlakozást támogat a nyákon, ebből józanésszel, eggyel találkozunk az efféle architektúrára épült lejátszóknál. Legtöbb esetben mint a Cambridge-nél is minden FAT32 fájlrendszerű adattároló támogatott. Lehet ez akár nagy áramfelvételű, nagysebességű pendrive, külső HDD vagy memóriakártya, a hozzá való olvasó közbeiktatásával. Az előlapi USB bemenet adatolvasási sebességéről persze sok érdekeset hallani. Tény, hogy a hardver tudja az USB 2.0 sebességet, persze nem 60MB/s-sel. 6000 kbps-ig simán lejátszható bármilyen DivX vagy Xvid fájl (akár a hozzávaló felirattal is) vagy jpeg-kép. (A 7500kbps minta-videót már némileg akadozva játszotta le.) Az USB-s külső eszközök felismerése mindössze néhány másodpercig tart.

A 99 már az újabb Cirrus CS4361-at használja hangkeltésre, az audio D/A konverter 192 kHz/ 24 bites. Ahogy megláttam a hátlapot, rögtön eszembe jutott, hogy akár ráírhatták volna a lejátszó előlapjára a Designed for Star Wars-Fans üzenetet, hiszen az analóg hangszekció a maga 8 kimenetével támogatja a Dolby Digital Surround EX 7.1 szabványt. Az arra alkalmas erősítőknél előcsalogathatjuk ezt a hangformátumot optikai vagy koaxiális összeköttetéssel is. A megfelelő menübeállítás után bármely 5.1 hangrendszerrel is szót ért. A DD 5.1 analóg hangkeltőkkel is megoldható, a DTS digitálisan kelthető életre.

Az analóg video szekció 108 MHz/12 bites, a PAL/NTSC progresszív letapogatás már rég az alapfeladatok közé tartozik. A digitális kimenet HDMI-n képes 720p/1080i és 1080p-re felturbózni a képi anyagot. A képi világ megteremtésében a HDMI trónfosztotta a DVI-t, mivel sokkal előnyösebb több szempontból is. (A DVI hátrányaihoz tartozik a külön audio kábel, alacsonyabb sávszélesség, mely a multis-hanganyagokhoz kevés. Ráadásul a HDMI-ből ma már szinte minden 1 évnél újabb megjelenítőn átlag 2-3 db található, míg a DVI megmaradt az LCD-monitoroknak.) Ezenkívül lehetőség van komponens, valamint scart vagy s-video, esetlegesen kompozit kimeneten analóg kép megjelenítésére.

A bevezetőben említett video chip a belépő szegmensben nagyon kedvelt, mivel szinte teljesen zajtalan a lemezkezelés, bármilyen távirányítóról kiadott művelet és a menü vezérlése is néhány tized másodperces reakcióidejű, optikája mindenevő. A lejátszó lemez-, video- és audio formátumok támogatása is terén kellően széles spektrumú: DVD-V/A, DVD+/-R(W), DVD+/-R DL, CD-R(W), CD-DA (CD-Text OSD-n!), SACD, DivX/Xvid felirattal. Ez utóbbi lehet srt, sub, ssa, smi, sami, sub+idx, akár 3 sorban is, átlag 40-45 karakterrel soronként. (Az ő és ű kalapos, 3 féle felirat-betűméret választható.) A videókból még jöhet MP4 (másnéven Nero Digital) ASP, a képekből jpeg, CD-ről vagy akár DVD-ről is. Az MP3 és a tömörítésben hasonló módon nyaktörést szenvedett társai - WMA és AAC - gyenge hangminőségük miatt nem kaptak lehetőséget. (A Cambridge ugyanúgy járt el, mint a 89-nél, ezért a csökkentett minőségű audio formátumok nem támogatottak szoftveresen, pedig a MediaTek eredetileg megoldotta ezek lejátszását.) A komolyabb audio lejátszóknál szokványos csak hang üzemmód - a CA-nál ez a CD mode - is elérhető a távirányítóról.

Képminőség
Az analóg kép természetessége és kiegyensúlyozottsága ma már teljesen joggal elvárható, így a komponens 576p kép hozza a tőle megszokott jó minőséget. A digitális kép már kicsit jobban megosztja a kijelzők véleményét. Míg egy kisebb vagy közepes képátlójú (26-37), közepes képjavító technológiájú HD-Ready LCD TV-k kicsit érzékenyebben reagálnak a lejátszóról bejövő jelekre, addig a plazma akár 42-on 1024×768 mellett is zajmentes képet varázsol a szemünk elé, de szépen együttműködött az Epson fullHD vetítőjével is. A színek pontossága itt teljesen kellemes összhatással ajándékoz meg minket. Semmilyen gyors jelenet nem hozza zavarba, az élek nagyon a helyükön vannak és a kép mindvégig tiszta, nyugodt marad. Részletességben pedig hozza a kategóriától elvárhatót, nem akar többet mutatni annál, mint amire képes.

Hangminőség
Az új trendeknek megfelelően szinte minden lejátszót gyártó cég egyre többet nyújt, már akár alapszinten is. Ez figyelhető meg a Cambridge Audio 99-nél is, hiszen a 89-hez képest általánosságban elmondható, hogy merészebb, dinamikusabb hangzást kapunk. Rögtön az első DD 5.1 video, a Kill Bill teltebb hangjai éreztették velem, hogy egy kicsit kidolgozottabban, határozottabban érezhető a csatázó szereplők hevességének ereje. A DTS már sokkal erőteljesebben érzékeltette jelenlétét a hangtérben, az apró részletek kidolgozottsága is nagyon izgalmas perceket szerzett. Robbie Williams koncertjén is vagányabb hangulatteremtést sikerült elérnie a visszafogottabb elődhöz képest.
Az Enigma LoveSensualityDevotion Remix CD-jét ízlelgetve érezhetők a határozottabban megszólaló mélyhangok, a dinamika kicsit jobban megmutatja magát, mint egy rideg angol-tól várnánk. Aztán Sting papa egykori bandája a Police csap a húrok közé. A cintányért odateszi, és rendesen bevállalja a mélyeket is, indul a lábtempó rögtön. A Pawnshop jazzes világa jobban megelevenedik, mint azt angol barátunktól várnánk. A hangszerek egyenként is jól kihallhatóak, ugyanakkor egységes hangzásképet adnak. A Carmina Burana határozott kezdése lenyűgöző, az énekhang érthetősége szinte a szobába hozza a kórust, s a dob sem marad tétlen, s erejével kellően kifejezővé és karakteressé teszi a komolyzenei áhítatot. A Vivino Brothers valódi blues-os világából olyan hangulati elemeket kapunk, mellyel a 99 újfent kimozdul a 89 higgadtságából, s itt is szerencsére többre ragadtatja magát. Az SACD ehhez képest sokkal több blues-os őrületet tolmácsol, főként a szaxofon nem nyugszik, kellően megemelve a hangulatot a CD-hez képest. A Haftor Medboe Group-ot élvezve már a CD-rétegnél érezhető az életteli hangzás, s ezt az SACD persze még tovább fokozza. DVD-Audionál csak egy kicsit vált szolidra Hamamuráéknál, bár még így is némileg több karaktert vesz magára, mint hidegfejűbb elődje.

Ajánlás
A zenélés kicsit kifejezőbb, a mozi dinamikusabb, a szolgáltatás több… már nem is kívánhatunk mást. Annak is ajánlhatom, aki a Cambridge új arcát akarja megismerni, de az is kellemes perceket kap a lejátszótól, aki a korábbi angolos stílushoz szokott, hiszen mindezek kellemes ötvözete a CA99. De a legfontosabb most is az, hogy a tökéletes ár/érték arány itt is komoly feladatot ad konkurrenciának.

Dátum:2011.02.10. 20:09:20