Ha a teljesítmény is fontos - CAV A12 Hibrid integrált végfokozat
A nagyteljesítményű erősítőépítés hőskorában - mely a tranzisztorokkal együtt fejlődött és teljesedett ki - sokszor rácsodálkozhattunk az újabb és újabb kiváló minőségű monstrumokra. Tömérdek legendás végfok született ekkor, s márkájuk, tervezőjük nevét napjainkig széles ismertség övezi - gondoljunk csak a QUAD sorozatra, vagy John Linsley Hood angol konstruktőrre. Természetesen ezek a készülékek - a legfrissebb tranzisztoros megoldásokkal - akkor még Nyugat-Európából és az Egyesült Államokból érkeztek.
Napjainkban a kapcsolástechnikák fejlesztése kevésbé szükséges, mára szinte mindent kitaláltak, hogy miként és hányféle üzemmódban szólhat jól egy tranzisztoros végfok, sőt ez a tudásanyag könnyedén hozzáférhető mindenki számára. Így jelenleg a fejlődés legfontosabb eleme a minél kiválóbb minőséget produkáló audiofil tranzisztorok és vákuumcsövek gyártása lett (az utóbbi ugyanis második virágzását éli). De más is megváltozott;
Az elmúlt pár évben megjelentek a High-End piacon a kínai gyártók termékei, melyek a felhasznált anyagokat, felépítésüket és minőségüket tekintve szinte semmiben sem különböznek a nagyhírű ismert márkák készülékeitől, ezáltal ár/érték arányuk a legtöbb esetben jelentősen felülmúlja azokét; A cikkben bemutatásra kerülő CAV erősítő szintén monstre testvérével, a tisztán csövekből felépülő T5881-el, a Sztereó idei évfolyamának július-augusztusi számában már megismerkedhettünk.
A csöves társ 43 kilójától csak 10 kilóval marad el az A12, amely egy hibrid integrált teljesítményerősítő. Vagyis a végfokozat topológiáját tekintve kétféle típusú erősítőelemet találhatunk benne: a bemeneti fokozat csöves, ez gondoskodik a szükséges feszültségerősítésről, a meghajtó és végelemei pedig tranzisztorokból épülnek fel, amelyek a teljesítmény előállítását szolgálják, kiváló áramerősítésüknek köszönhetően. Sokan a hibrid elrendezést tartják jelen erősítőépítési technikánk egyik legjobb kompromisszumának.
Ugyanis ebben az esetben az erősítést végző aktív elemeket, a nekik legjobban testhez álló feladatra használjuk, s így a belőlük kihozható hangminőségi maximum, egyszerű kapcsolástechnikával könnyedén elérhető, bonyolult előfokozatok és kimenő-transzformátorok nélkül. Persze csak akkor, ha sikerül a csöves és a félvezetős technika jó tulajdonságait megfelelő módon ötvöznünk és kihasználnunk. A csöves bemenő fokozat jelentős, torzításmentesebb túlvezérelhetőséget és nagy bemeneti-, míg a tranzisztoros végfok alacsony kimeneti-impedanciát biztosít.
Az ilyen rendszerek nyílthurkú feszültségerősítése is sokkal kisebb, mint a differenciál erősítőelemeket tartalmazó kapcsolásoké, így a visszacsatolás és azzal együtt a bemenetre visszavezetett - az erősítőben keletkező - hibajel, torzítás mértéke is kisebb lehet. A tisztán csövekkel megvalósított erősítőkkel szemben pedig nagyobb sávszélességet és jobb impulzusátvitelt érhetünk el. A CAV A12-es erősítőjében a csövek egyik kiküszöbölhetetlen hátrányos tulajdonságát, vagyis a félvezetőkéhez képesti alacsony élettartamát, speciális áramköri megoldásokkal, alacsonyabb fűtőfeszültség alkalmazásával növelték meg.
A kézikönyv alapján a végfokozatok A osztályú beállításban működnek, ez azonban nem egy színtiszta, hagyományos A osztály, ugyanis kis hangerők mellett épphogy csak langyossá válik a készülék. Ilyen hatalmas kimeneti teljesítmény (2x200 W) biztosításakor - valódi A osztály esetén még ekkora méretekkel is nehéz lenne a keletkező hőtől megszabadulni. (Megj.: A tiszta A osztályú üzemmódban a végpárok is állandó árammal dolgoznak a teljes kivezérlési tartományban, vagyis egy ilyen erősítő alapjáraton ugyanúgy fűt, mint maximális hangerőn. - Pl. Pass Labs XA160, 70kg-os monoblokk, 160Wrms, de az ár is többszörös;)
A kézikönyv valószínűleg a feszültségerősítő és meghajtó fokozatokra érti az A osztályú beállítást, a végfokozat nagyáramú része valójában A/B osztályú. A típusnévben szereplő 12-es szám a végtranzisztorok, pontosabban FET-ek (Field Effect Transistor) darabszámát adja meg, vagyis a pozitív és negatív ágban is 6-6 darab van oldalanként. A nagyszámú párhuzamos, kis csatorna-ellenállású elem rendkívül alacsony kimeneti impedanciát és nagy meghajtó áramokat eredményez. A végfokozattal összeintegrált előerősítő a legtöbb zenehallgatási igényt kiszolgálja: Mágneses-hangszedő bemenet (Phono - RCA), vonali be- és kimenetek, aszimmetrikus (RCA) és szimmetrikus (XLR) kivitelben is, három AUX és a különleges iPod bemenet találhatóak rajta.
Használhatjuk akár önmagában egy rendszer fő erősítőjeként, de a vonali szimmetrikus bemenet lehetőséget ad egy felsőkategóriás előerősítővel történő meghajtásra is. Ekkor az A12 egy vérbeli végfokká lép elő, ahol az egymástól jól elválasztott két végáramkör megmutathatja igazi kvalitásait. Az erősítő teljes felépítésére igaz, hogy a tervezés folyamán a legjobb hangminőség elérése volt a cél. Az elő és végfokozatok, a különböző feszültségszintű és rendeltetésű (kijelző vezérlő, IR vevő) áramköri egységek jól elkülönülnek egymástól, ez a hátlapon levő csatlakozók elrendezéséből is jól látható. A beépített nagyméretű és teljesítményű, R formátumú transzformátor rendkívül alacsony zajú.
A végfokozatok tápfeszültsége pedig már ezen a ponton ketté válik, külön pufferelés, szűrés, de természetesen az előfokozatok és a csövek fűtése is más-más tekercsről van megtáplálva; A készülék bal és jobb oldalát teljesen betakaró, egyszerű szerkezetű, fekete hűtőbordák egészen a frontvonalig húzódnak. A szépen kidolgozott hűtőborda lezárások a vastag és függőleges irányban finoman hullámzó, matt alumínium előlapot fogják keretbe. Az előlap legdominánsabb eleme, a nagyméretű, kerek, fényes alumínium keretű ablak mögé helyezett, mutatós műszert utánzó fluoreszcens kijelző. A bal és a jobb csatorna mutatói egymás mellett, egy skálán kaptak helyet, ami igen érdekes és ötletes megoldás, megkülönböztetni őket a színükről lehet, amelyek a skála színei is - fehér és piros.
A műszer a bemeneti jel szintjét, vagy a kimeneti teljesítmény nagyságát (8Ohm-os terhelés) mutatja. A két mérési pont között az INPUT nyomógomb nyomva tartásával (3 sec.) választhatunk. További különlegessége a virtuális mutatóknak, hogy a bemenet figyelésekor, a skála minél jobb kihasználása érdekében, automatikusan váltja méréshatárát (0,3x és 1x). A kijelző alsó felében a kiválasztott bemenetet sávokból álló kis négyszögekkel jelzi, felirat hiányában ez kevésbé informatív, de kisebb tanulás után már jól használható. Ezen segíthet a jelérzékelős bemenetválasztás, mint kényelmi szolgáltatás, a funkció eléréséhez a távirányító INPUT gombját kell nyomva tartanunk.
Az erősítő készenléti állapotában pedig, a kerek ablak legalján egy apró, kék LED pislákol; Ahogy a felsőházban szokás, az előlapon csak a legfontosabb kezelőszerveket találhatjuk. A már említett kisméretű bemenetválasztó nyomógomb melletti, azonos átmérőjű BALANCE szabályozó besüllyeszthető és a tekergetéshez megnyomva kiemelhető az előlap szintjéből. A jól kezelhető hangerő-szabályozót motoros hajtású potenciométerrel szerelték a távirányítóság kedvéért. A nagy kivehető teljesítmény miatt azonban, az éjszakai zenehallgatási szint már nehezen beállítható a minimum helyzet közelében.
Az alumínium tekerőgombon csak egy apró, az oldalán végigfutó bevágás jelzi annak helyzetét, ami szemből és néhány méteres távolságból már igen nehezen látható. Távirányítója szintén arisztokratikus. Az előlappal megegyező anyagú a súlya is ennek megfelelő - ovális keresztmetszetű rudacska, négy aranyszínű megnyomásukkor is fémes hangon működő - nyomógombot hordoz magán. Kettő a hangerőé, egy a már említett bemenet választó, a negyedik pedig a némító/be-kikapcsoló nyomógomb.
Alapesetben nem feltűnő probléma, de ha a készüléket nem sikerül közvetlenül velünk szemben elhelyezni, vagy mozgunk a szobában, akkor távvezérlése nehézkessé válhat. Az oldalirányú infravörös sugarak, ugyanis már nem tudnak minden alkalommal biztonsággal eljutni a kijelző ablaka mögötti érzékelőig. Az erősítő kismértékű elforgatása és a távkapcsolóval való pontosabb célzás azonban mindent megold;
Ajánlás
Hangminősége túlmutat a vele egy árkategóriába eső erősítőkén. A tisztán félvezetős versenytársakat, ezen a teljesítményszinten orrhosszal előzi. A viszonylag alacsony felső határfrekvencia és a megszokottnál magasabb torzítási adat ugyanis ennél a végfokozatnál mint a csöveseknél általában semmi rosszat nem jelent. Hatalmas energiái és dinamikája, rendkívül szellős, de ugyanakkor mérhetetlenül pontos, életteli megszólalása jól mutatja, miként aknázhatóak ki a minőségi zenehallgatás céljaira az eltérő elven működő erősítőelemek jó tulajdonságai. Mágneses hangszedő bemenete is dicséretet érdemel, amely rendkívül alacsony zajú és igen jó minőségű.
A tisztán csöves testvért érdemes választanunk, ha a lemezgyűjteményünk többségében komolyzenei és akusztikus jazz felvételeket tartalmaz, vagy az átlagosnál nagyobb érzékenységű hangfalakat szeretnénk meghajtani. Az A12 pedig igazi fenegyerek, amely még nagy kimeneti teljesítmények esetén is rendkívül szépen muzsikál. Így ajánlható minden olyan igényes zenehallgatónak, akinél a komoly műfajok sokfélesége mellett, a modern rock és popzenék is az asztalra kerülnek, és fogyasztásukkor előfordulhat, hogy a valódi koncerthangerő elérése a cél;
Dátum:2011.02.10. 20:08:07
Copyright © 2009 BizCom | Website Developed by esküvőre dj - 1