Újabb mélységekben

Ugrás a Polk Audio DSW PRO 500 termékhez

Újabb mélységekben
POLK DSW PRO 500 subwoofer

Nemrég sikerült megismerkednünk az amerikai Polk Audio subwooferei közül a PSW széria kettô darabjával, melyeket a 100 ezer forint alatti árkategória nagyreményu szereplôiként definiálhattunk. Mélynyomókból a cég ezenkívül még több sorozatot is gyárt, ezúttal a magasabb lépcsôfokon tanyázó DSW PRO került a terítékre.

Az eddigi tapasztalataink alapján a Polk megbízható, és meggyőző hangú termékeket készít, amelyek a hifiben, és a házimoziban is megállják a helyüket. A legutóbbi velük kapcsolatos tesztünkben szereplő mélynyomóik igazán példásan muzsikáltak, ezért a felsőkategóriás DSW darabjaikkal szemben nekünk is megnőttek az elvárásaink. A három tagot számláló sorozat középső tagját ismertük meg ezúttal, amely a nívójához képest szintén nagyon barátságosan van árazva. A DSW PRO 500 első ránézésre egy masszív, ugyanakkor a lehetőségekhez mérve elegáns subwoofer, amelynek klasszikus kockatestét lekerekített élekkel finomították.

A kizárólag fekete – és a divatnak fittyet hányva nem zongoralakk bevonatú – színben kapható doboz frontoldalán csupán a márkanév, és egy LED található, mindkettő kékszínű háttérfényt kapott.A 10 inches membrán az MDF kabinet alján foglal helyet, munkáját egy hosszú, lőrésszerű reflexport, és négy darab vaskos láb segíti. A hátoldalon a hálózati kapcsolót, egy pár hangsugárzó ki, és bemenetet, valamint egy 60, és 120 Hz között váltó potmétert találunk. Kettő apró gomb segítségével a hangerőt is állíthatjuk, választhatunk a subwoofer állásai – standby, auto, on – között, és természetesen a vonal ki, és bemenetekről sem kell lemondanunk. A hálózati aljzat cserélhető, a mellékelt távirányító pedig igazán frappáns darab, a Pioneer legutóbbi hifi szériájánál láttunk hasonlót.

Az alakja egy bankkártyához hasonló, nem is sokkal vastagabb nála, a gombok pedig enyhén domborúak, könnyen kezelhetőek. Minden létező funkció vezérelhető vele, nézzük is meg ezeket részletesebben.

A hangerő állítása, az üzembe helyezés, vagy a 0-180 között váltható fázis nem nevezhető meglepőnek, talán még a LED kikapcsolása, és a némítás sem. Azonban ezeken kívül találhatunk itt néhány érdekességet. A beépített D osztályú erősítő óriási energiával bír, azonban ez nem jár együt torzítással, és jelentős melegedéssel sem. Ezáltal maximálisan kiszolgálja a Feed Forward technológiát, amely a legmagasabb szintű akusztikai kimenetet biztosítja, a disztorzíó redukálása mellett, és még a hirtelen hangerőnövelést is jól bírja. A Polk Room Optimalizer által a subwoofer működése közben figyelembe veszi a szobánk paramétereit, a falak hosszát, valamint a sarkokat, és az equalizerével beállítja a legoptimálisabbnak ítélt basszust. A Klippel Distortion Analyzer segítségével az extrém fokú kivezérlési szint sem jelenthet problémát, és még a motor struktúráját is figyelembe veszi. Mindezen kényelmi, egyben minőségi funkciók mellett az alapvető specifikációkról sem szabad megfeledkeznünk. Az PRO 500-as teljesítménye maximálisan a 400 Wattot is elérheti, a frekvencia átvitele 23-160 Hz között mozog, a súlya pedig közel 19 kg.

Így hallottuk

A subwoofert több hangsugárzó összeállítással is volt szerencsém meghallgatni, szerepelt Quadral Quintas, Focal Chorus, valamint Jamo E széria is. Az elektronikát a CAV kifejezetten audio célokra tervezett többcsatornás erősítője jelentette, és egy Panasonic DVD-lejátszó, valamint Advance Acoustic CD-játszó.

A Polk-kal lehet játszadozni, hiszen a manuális beállítási lehetőségek mellett rendelkezésünkre állnak a már említett szabadalmak, így abszolút stílusfüggetlenné tudjuk őt tenni. Kétcsatornás zenehallgatás esetében nyugodt, kiegyensúlyozott mélyeket produkált, amelyek finoman az előadás egészéhez igazodtak. Nem is igazán lehetett észrevennünk azt, hogy egy külön woofert is alkalmaztunk, olyan volt, mintha a frontsugárzók táltosodtak volna meg hirtelen. A hangerő emelésével már jobban érezteti uralkodási vágyát, de a valódi zavarkeltésnél azért ő jóval kifinomultabb, és megfogottabb. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem tudjuk vele felébreszteni a szomszédokat, de az egoizmusát ilyenkor kicsit forszíroznikell.

Nagyon szereti a dinamikát, és tud is vele bánni, zúzósabb rockon pedig az erőszakosabb oldalát is képes megmutatni. Ilyenkor feltárja a pokol legmélyebb bugyrait, és igazán keményen odateszi magát, nem ismer irgalmat. A dobgép is szimpatikus a számára, jól tűri a monoton ritmusokat, és még nagy hangerőn is kordában tudja tartani az erejét, bár a cölöpverő gép ilyenkor azért eszünkbe juthat. A basszusgitár húrjaival határozottan, de korántsem durván bánik, nem mosódnak össze a hangjegyek, a dallamok tisztán, és tökéletesen követhetők. A valódi dob bőr mivoltát sem csúfítja el, ha kell valódi művészlélek tud lenni, és még az ezúton prezentált érzelmek is a helyükön maradnak, problémamentesen átjönnek.

Házimozin a kisebb Polkokhoz hasonlóan nem hazudtolja meg magát, hozza a zenén megismert tónusát, és rendesen odateszi magát. Az akciófilmek speciális bravúrjai fekszenek neki igazán jól, robbanások alkalmával kicsit félve is tekintettem néha rá, hogy minden rendben van-e. Természetesen igen, nincs semmi baj, csak olyan energiával veti magát bele a filmbe, amit sok pályatársánál hiányolhatunk. Persze nem csak ilyen kihegyezett alkotásokat szabad rajta nézni, hiszen az Evil Dead hátborzongató morajlását ugyanolyan életszagúan tárja elénk, mint a Szív hídjainak andalító dallamait. Végig kiegyensúlyozottan viselkedik – persze itt is ki tudjuk belőle hozni a vadállatot –, szépen körbeöleli, vagy járja a teljes szobát, könnyen hiányérzetünk lehet a nélkülözése után.

Összegzés

A Polk Audio felsőkategóriás DSW sorozatának középső darabjának stílusjegyeit már megismerhettük a kisebb sorozatban, csak itt minden jobban definiált. Életerős, természetes hangja van, amely ki is tud vetkőzni magából, amennyiben akarjuk. Zenén, és filmen is Pazar előadást nyújt, a funkciójához mérten hibátlanul van megépítve, és olyan szolgáltatásokat nyújt, amit ebben a kategóriában nem tarthatunk alapvetőnek.

Szikszai Norbert
Digitális Házimozi – 2008. március–április